Életmód

Vajon örökölhető a függőség?

Ha volt a felmenőid között problémás karakter, az még nem borítékolja, hogy te is az leszel, de azért csavar egy izmosat a szerekkel való kapcsolatodon…

 

 

 

A szüleinktől kapott első és legfőbb örökségünk a génkészletünk. Ez határozza meg sejtjeink növekedését és ezáltal számos jellemvonásunkat. A gének által rögzített tulajdonságok az érés során bontakoznak ki. A fejlődés egymást követő szakaszait és az azok során bekövetkező változásokat is génjeink szabályozzák. A genetikai tényezők befolyással lehetnek arra, hogy az egyén milyen környezetet alakít ki maga körül.

 

doenca-rara

 

Az én apám zseniális forma volt, művelt, érdeklődő, szórakoztató. Meg persze függő, aki sosem tanulta meg időben abbahagyni az ivást, a bulizást. Sokszor eszembe jut a családi példa, amikor időnként túltolom a szekeret.

 

Persze nem lehet erre fogni a saját hülyeségemet, hiszen nem létezik konkrét gén addikció, címkével a dobozán, de annyit a kutatások is alátámasztanak, hogy a valamilyen függőséggel élő szülők gyerekei nagyobb valószínűséggel lépnek ugyanarra az útra, mint az ősök. A függőség nagyon komplex kérdéskör, szerepet kapnak az öröklött adottságok, a tanult minták és a gyermekkori környezet, de ugyanígy markáns tényező a jelenlegi élettér és a stressz mértéke is.

 

A Bostoni Egyetem készített egy tanulmányt, ahol ópiátokat adtak egereknek, hogy egy speciális gén /CSNK1E/ tulajdonságait vizsgálhassák. Az állatoknak adtak ezt - azt vénásan, majd megnézték, hogyan viselkednek normál illetve abuzív környezetben. A konklúzió az volt, hogy ahol ez a gén nem megfelelően funkcionált, ott az egerek környezettől függetlenül érzékenyen reagáltak a cuccokra. Ugyanezt állapították meg, amikor amfetaminokkal próbálkoztak. Akut érzékenység a drogokra, az agy jutalmazó rendszerének sebezhetősége, ez a legfőbb tanulság mindkét esetben.

 

sz

 

Ha volt a felmenőid között problémás karakter, az még nem borítékolja, hogy te is pokolra jutsz, de azért csavar egy izmosat a szerekkel való kapcsolatodon. Saját példával élve, bár én tudatosan kerülöm az apám által használt szereket, más cuccokhoz furcsa se veled - se nélküled viszony fűz. Sokszor úgy érzem, egyfajta mankót jelentenek a munkámban, a szociális kapcsolataimban vagy a stresszkezelésben. Sokszor. Máskor meg úgy gondolom, nincs erre szükségem, hogy könnyebb és egyszerűbb lenne az élet ezek nélkül, hogy sokkal jobb dolgokkal is tölthetném az időm, nem értem magam és haragszom, szégyenkezem, amiért nincs bennem elég önuralom.

 

A kutatások szerint nem közvetlenül a családfából fakad a függőség, viszont annyira nem is esik messze tőle. Az egész tulajdonképpen egy koktél, amelynek része a genetika, a párválasztás, kockázatvállalási készség, időzítés és a vágyakozás. Talán minden függőségnek az eredője, hogy van valami hátrányunk, amit le akarunk dolgozni és folyamatosan próbáljuk magunkat utolérni. Ezek a hiányok általában diszfunkcionálisan működő családokból hozott feldolgozatlan traumák. A hajlamot örökölni a szüleinktől egy dolog, végignézni és megtapasztalni ezek következményeit, a viselkedésmintákat, az ezekből fakadó konfliktusokat, egy ilyen turbulens, kiszámíthatatlan térben felnőni: ez simán lehet a kezdő löket egy következő pohár akármihez.

 

Ezek a családi hatások sok önelemzésben, kétségben és egy folyamatos húzd meg ereszd meg játékban manifesztálódnak. A társadalom szerint a függőség rossz, egyfajta jellemhiba. A tudomány szerint részben bele van írva a sejtjeidbe. Nyaraló, öröklakás vagy fasza antik cuccok helyett hibás gének. Innen szép nyerni, de nem lehetetlen. :)