INTERJÚK

Nekifutásból a magasba: Interjú Man + Machine-nel a ’68 remixről

Még kevesen ismerik Man + Machine-t, és A Ghost Tone-t, de most készülnek nekifutásból berobbanni a szcéna széles palettájára. Erről kérdeztünk néhányat, miközben belehallgatunk az Animás remixükbe is.

 

20 éve született egy dal, amit szinte mindenki ismer, aki a ’90-es években megfordult az akkori alternatív/elektronikus zenei közegben. Azóta az Anima Sound System ’68 című darabja a mennybe ment, és most, két évtizeddel később a zenekar egy remixalbum kiadására készül, melyen a magyar techno és house színe-java lett felkérve, hogy gondolja újra a meghatározó alkotást. A sajtóban és a közösségi hálón sorra felbukknó projektek közt azonban van egy, ami nagyon kilóg. Erről kérdeztük Man + Machine-t, azaz Ágoston Dánielt.

 

d1

Fotó: Pazonyi Dóri 

 

Egy ideje hallani arról, hogy az Anima Sound System legendás dala a magyar elektronikus zene legnagyobbjai által kerül újragondolásra. SanFranciscoBeat remixét szinte minden magyar technós ismeri már, nemrég HOT X újragondolása robbant óriásit a Bónuszon, de nagyot pörgött a közösségi médiában iamyank „kazettás” videója, akárcsak Gabor Krafté, vagy éppen Tolo-é. És akkor feltűnik egy remix, amit A Ghost Tone-nal együtt készítettél és maga Prieger Zsolt mutatott be a Tilos Rádióban. Hogy kerültök ebbe a képbe? Pofátlanság azt kérdezni, hogy esetleg jó a ismeretségnek köszönhető mindez?

 

Nem az, sőt, manapság elég kézenfekvőnek tűnhet az ilyesmi, de szerencsére itt nem egy sima urambátyám szituációról van szó. Tény és való, hogy Prieger Zsolt atyai jóbarátunk, akivel 2013-ban ismerkedtem meg személyesen, de sem nekem, sem a testvéremnek (A Ghost Tone – a szerk.) nem jutott volna eszébe belemenni ebbe, ha nem érezzük úgy, hogy nem vagyunk képesek valami értelmezhetőt produkálni. Persze, nem meglepő, hogy először alig láttunk az izgatottságtól, de belekezdtünk a munkába. Zsoltnak pedig tetszett, amit összehoztunk.

 

Elég merész húzás volt ez tőle, nem?

 

Szerintem napokig nem tudtunk rendesen aludni, annyira be voltunk szarva a lehetőségtől, elvégre egy legendás zenéről beszélünk, amit olyan arcok remixelnek rajtunk kívül, akiknek nettó 10 évnyi karrier van a háta mögött. De azt hiszem, ha mondhatok ilyet, Zsolti akkora rebel, amekkorát fél évszázadonként legfeljebb egyszer termel ki az underground, és aki pontosan tudja, mit miért csinál, így inkább csak baromi nagy dolognak tartottuk a felkérését ahelyett, hogy a miérten gondolkodtunk volna.

 

68 cover

 

Mit lehet rólatok tudni? Honnan szívtátok fel mindazt, amit most készültök kiadni az elektronikai közegbe?

 

Kettőnk közül A Ghost Tone az, aki nagyobb zenei múlttal bír, mivel korábban Johnny Was Here néven rendszeresen lépett fel a hajdani Corvintetőn, egyebek mellett Knobs, Billy Nasty, vagy épp Drumcomplex mellett. Én pedig ugyanennek a klubnak voltam a sajtófőnöke, majd később a Deadcode PR-ese, jelenleg pedig a Dürer Kert sajtófőnöki feladatait látom el, illetve évek óta dolgozom együtt Sikztah-val. És többek között nektek is írtam jó pár förtelmet, mint újságíró és esztéta, szóval mondhatom, hogy az elektronikus zene tényleg a mindennapjainkat teszi ki – a gyakorlatban azonban a zenélést eddig csak otthon műveltem, mivel túlzott szerénytelenségnek gondoltam eddig, hogy a munkám mellett a színpadon is szerepeljek. De hát egyszer minden véget ér, ugye, így most talán elérkezettnek vélem a pillanatot, hogy egy másik minőségemben is megmutatkozzak.

 

Hogyan zajlott a remix elkészítésének folyamata?

 

Miután Zsolttól megkaptuk a hangsávokat, Jani átalakította a hangokat, amikhez gyakorlatilag egy új hangot sem tett hozzá, aztán ezekből írtam meg – vagyis hát építettem fel az újragondolást. Végül Bence Ádámhoz vittük (adambence – a szerk.), aki baromi profin masterelte készre az egészet. Nem bonyolítottuk túl, voltaképp az Ableton szoftvert és egy Push 2-t használtunk, így inkább az egyszerűségre és a karakterességre törekedtünk. Az egyetlen merészebb húzásunk a dal elején hallható francia szöveg volt, amelyet Pompidou miniszterelnök egyik televiziós beszédéből vágtunk bele, amit a ’68-as tüntetések után mondott. Nem tudom, hogy ez pontosan melyikünk ötlete volt, de teljesen egyértelmű volt mindkettőnknek, hogy bele kell tennünk egy retrospektív utalást, amivel reflektálhatunk az idestova 50 évvel ezelőtti eseményekre.

 

Említettük már, hogy egy sor fontos hazai előadóval együtt jelentek meg hamarosan a jubileumi albumon. Hogyan álltok ehhez a helyzethez?

 

Rohadt nagy alázattal! (nevet.)


Akkor folytatódjon tovább a munka ilyen szép ütemben, halljunk rólatok minél többet, de azt megelőzően is most hallgassunk bele a ’68 remixetekbe!

 

 

Legfrissebbek a címlapról